Szeretném leszögezni,hogy nekem,akinek erős kompenzálási igyekvései folyamán valami kegyetlenül értelmen mértékű öntudatot sikerült kialakítanom; utálok mástól idézni,különösen,ha az a valaki velem egy korosztályban mozog,hiszen azzal nemcsak azt ismerem el,hogy az illető valószínűleg saját véleményem szerint is frappánsabban vagy összefüggőbben fogalmazta meg az adott gondolatot,hanem eleve azt is,hogy az ominózus kérdéskör nem csupán az én fejemben létezik vagy nem onnan pattant ki. Afelett pillanatnyilag elegánsan elsiklanék,hogy így járok a 99,99%-al,csak nem teszem szóvá,mivel ez a külvilág szemében nyilvánvaló.Ez esetben azonban lenyeltem ezt a pirulát is,olyan szélesre húzódott az én állítólag őszinte jókedv esetében asszimetrikus mosolyom a baloldalt. Utólagos engedelmével vagy akár anélkül ugyanis megosztanivalónak érzem Petra eszmefuttatását pontosan azokról a rétegekről,amiken én pillanatnyi vérmérséklettől függően rendszeres bosszankodó vagy éppen kárörvendőrohamokat kapok. Elég is a szóból,olvassa is rögtön aki már szintén unja a magukat keserűnek vagy minimum természetesnek kikiáltó szintetikus,émelyítő ízeket betűk formájában.
felfedeztem mostanában (=az elmúlt másfél évben), hogy betört egy trend a magyar bloggerszférába, amit elmésebbek ügyesen meglovagoltak. én is próbálkoztam vele. azt ugye tudjuk, hogy mostanság paradox módon a egzisztencialisták által leírt alfa-verziós ember (aki interpretálja a társadalmi normákat és beáll hajtani a mókuskereket) megfelel a béta-verziósnak (önmegvalósítás, dióhéjban, de nem az a kiírom-facebookra-hogy-baziindividuális-vagyok fajta, hanem az igazi), és ennek kapcsán jött az az eszme, hogy jézusom! a társadalom rossz! a világ süllyesztőbe halad! az emberek mellett elsétál az élet! hát nekem most nagyon bele kell húznom, minden kis porcicában a komódomon az önmegvalósításom irányába tett lépéseim morzsáit fogom látni! el kell őket neveznem hétköznapi csodáknak, amiket rajtam kívül senki sem lát - és persze az sem árt, ha blogot nyitok, csészékről és kávéról teszek ki képeket, miközben minden bejegyzésbe beleírom a selyemszalag, pasztell, pöttyös, csoda, üveggolyó és füst szavakat.*
belefájdul a gyomrom, az ilyen blogger és a bejegyzései annyira különlegesek. általában Coelhót olvas és nyolcvan idézetet tud a szeretetről. (most komolyan, aki olvasta a Veronika meg akar halniban azt a részt, amikor a nő a skizofrén srác előtt maszturbált, ami gondolom a tabudöntögetést akarta szimbolizálni, és még mindig egy zseniálisnak tartja, az előtt le a kalappal.)
(ez mondjuk kísértetiesen olyan, hogy a világ megbotránkozott a Fifty shades of grayen, hogy úristen, pornó!, miközben a liberálisabb tábor (=tumblr) azon bolydult fel, hogy úristen, ez a világon a legrosszabbul megírt pornó!.)
ha objektíven szemlélem ezt a blogger-trendet, ami erősen hajaz a újhullámos hipszterekre, csak letakarva egy pasztellszínű fátyollal, akkor nincs vele baj. az csak jó lehet, ha az ember mindent borzasztó intenzíven él át, és a kedvenc illata egy könyv lapjainak a szaga, miközben álmából felkeltve is el tud mondani egy Müller Péter idézetet a szeretetről. a személyes problémám vele az, hogy nem értem. nem látom át, miért nyűgöz le annyi embert, hogyha valaki virágos háttérre kiírja, hogy ahhoz, hogy lásd a szivárványt, túl kell esned az esőn is. kicsit olyan az egész, hogy ezek mind kapisgálják a lényeget, de itt meg is állnak."http://www.holdsugarrr.blogspot.hu/
*hihi.
csütörtökön megyek a patkányért,már megvan a ketrece és Lucien lesz a neve.
