2012. július 3., kedd
.
ha esetleg később a pániktól rámjönne az,hogy magamat akarom hibáztatni és szemétnek beállítani,hasznos lesz visszanézve,ezért muszáj rögzítenem amíg még nem borítja el az agyamat a szentimentalizmussal -kéz a kézben járó -térdencsúszási-nyüszítve könyörgő hajlamom,amolyan original oh,igen,igen,én vagyok a hibás,esedezem neked gazdám,hogy bocsáss meg és tekerd ki az én méltatlan nyakamat ha úgy tartja kedved,csak hadd lakoljak meg a szégyenért,hogy valaha megkérdőjeleztelek - módon. szóval amíg még tudok mérlegelni,figyelj rám szépen kislány,nem te vagy a hibás. elégszer voltál már az hiába,és felismered,mikor valóban te tehetsz róla. de ezúttal nem. úgyhogy látást élesíteni,karmokat ki,nem kell hiperérzékenynek és hiperhisztisnek sem lenni,de feleslegesen nem fogadsz el semmilyen közvetett az közvetlen vádat. ezt most én mondom,a felettes éned,mert alapállapotodban borzasztóan hülye tudsz néha lenni,és különben sem azért nevelgettél engem fél évig,hogy ne legyek itt ilyen helyzetekre. akármennyire is tiltakozna és vergődne benned az az ösztönös imádat és ragaszkodás,hosszútávon sokkal többet ártasz nekik is,és komolyanvehetetlenné teszed őket,ha nem használod az eszedet.