tegnap,pontosabban ma hajnalban voltunk somáéknál éjszakai fürdőzni,mert lett medencéjük. úgyhogy természetesen beszabadultunk,blankával hableányok voltunk és majdnem kitörtük borisz nyakát,illetőleg két óra után eszméltem rá,hogy valószínűleg emberi lény még nem látott engem ilyen natúr helyzetben,mikor is egy szál bikiniben didergek,minden smink nélkül és lapocka helyett kis híján derékig érő szögegyenes hajjal (japán horrorfilmszereplő vagyok ha az arcom elé teszem!). nem gond. előtte már itthon is annyira lehúzta az energiámat a hőség,hogy három órán át voltam képes nézni a Nácivadászok-at,és másfél óra után jöttem rá,hogy hát ez nem kimondottan akciófilm és itt nem lesz sok autósüldözés.
ja,mellékes információ,tegnap eszméletlenül buta és elhamarkodott voltam,a viselkedésem megtesítette a saját értékrendem szerint a szánalom tetőfokát,és a végén oda jutott a helyzet,hogy engem telefonon keresztül csitítgatott,és hordott le amiért mindent előzetes információk nélkül túlkombinálok. az egészet félreértettem,és ennek fényében tényleg minősíthetetlen amit műveltem,de valahol akkor is örülök neki. nem azért,mert jó volt hallgatni a nyugtatását,hanem mert rühellem megerőszakolni a saját természetemet,ami alapvetően nyílt kommunikációra és érdekartikulációra képes. ha nem jövök rá,hogy tévedtem ezzel kapcsolatban,vagy ha még nem is tévedek,de nem szólok semmit,csak ülök és véresre tépkedem a körmöm melletti bőrt meg a számat még most is sokkal rosszabbul lennék.
ma szintén megyünk a medencét meglátogatni,vagy ha zavarunk,akkor a másik házukba szőregen.
most pedig boldog vagyok,örülök,hogy kibékültünk és nem akarom elkiabálni...de igazából nagyon el akarom kiabálni,legszívesebben kihajolnék az erkélyen,és kiabálnék vagy az utcán mindenkit megölelgetve a fülükbe sikítanám,hogy szerelmes vagyok. vagy méginkább azt,nem érdekel,hogy nem értenék,hogy visszakaptam. visszakaptam a valódi önbizalmat,az életem iránti őszinte és ösztönös szeretetet,vágyódást,hogy megbízzak benned,hogy a szerelmet valami természetfeletti,kollektív tudatot létrehozni képes elsöprő köteléknek érezzem,igen,c-c-c-cantarella,és ez az egész annyira lélegzetelállítóan gyönyörű akkor is,ha tegnap a félreértés következtében teljesen kibuktam. nem számít. nem számít semmi.
