.

az elkövetkező pár napban,amennyiben időm engedi,valószínűleg még többet fogok ide jegyzetelni mint eddig,tekintve,hogy így az egyik legleamortizálóbb szakításom után mindenen akarok gondolkodni,csak a konkrét témán nem. megtettem már azt is és a többit feleslegesnek tartom újra meg újra megrágván elismételni. így úgy sem akarok az időnként még várhatóan előforduló emlegetésen kívül amolyan tipikus töröttszívűlányka attitűdöt felvenni,mert nemhogy emlékeztetne folyamatosan,de még a fájdalmat is felerősítené a rájátszás. ez egy olyan döntés volt,amibe nekem nincs beleszólásom,és ha lenne is,nem volna értelme erőltetni. az idő,a káosz és a karma úgyis elvégzi a feladatát. a káosz bennem,mert a Hold mellett ő a legvénebb és legjobb kispajtásom,az idő körülöttem,és nála is,mert idővel úgyis tisztázódni fog benne,hogy kit akar és kivel boldog,a karma pedig visszatéríti vagy őt,vagy mást,amivel mégjobban járok. abban a különleges helyzetben vagyok,hogy nincs semmi dolgom e téren,az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan,s paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verőfény,füst és kávé között henyélek,mivel a dolgom, végzetem csak annyi,hogy élek. felismerem azokat a helyzeteket,mikor nekem kell megmozdítanom magam valamiért,de ez most nem olyan. megbízom az ő realitásérzékében,az emlegetett három erőben pedig méginkább.

gondolkodom a következő világmegváltó életbölcsességen,amit magamra kéne varratnom amint lesz rá pénzem és a hőség is enyhül majd. a sollertia újra bekerült a választási lehetőségek közé (leleményt,leleményességet jelent latinul),illetve ha lenne olyan testfelületem,amit egyrészt látok is,másrészt is is fér rá szépen,mégsem közönségesen feltűnő,akkor mindenképpen annál a you need chaos in your soul to give birth to a dancing star idézetnél maradnék,ami még nietzsche megállapítása. az a dilemma,hogy olyan sok apró szó,szófordulat vagy motívum létezik a tarsolyomban amiért odavagyok,de azok közül keveset tudnék tetoválásként is elképzelni és nehéz olyat kiválasztani aminek a legkisebb az esélye,hogy majd egyszer vagy akár már másnap a teljes ellentétét fogod ugyanolyan hévvel és bizonyossággal hinni. valamiért nem tudok szimpatizálni a mindörökké rocker leszek feliratokkal,sem a madárkás tetkókkal,persze,nem rajtam vannak úgyhogy nem tudom milyen lehet birtokolni őket,de nem is akarom kipróbálni. nekem olyan kell megint,ami átível az eszmeváltogatásaimon,és minden állapotban bele tudok magyarázni valamit,vagy kapaszkodni. úgyhogy erősen tűnődöm még az undying-on is.
ma van kata szülinapja,pontosabban holnap,de ma tartja,én pedig elmentem a szegedi árkádba,hátha megszáll az ihlet ajándékötlet téren,és meg is talált,ám emberfeletti embert is túlszárnyaló önuralommal tartottam magam vissza attól,hogy megvegyek minden orbitális hülyeséget a szürke-fekete csipkés cigitartó fémdoboztól kezdve a kék hajszínezőin át a neonzöld csőfarmerig. végül győzedelmeskedett a józan ész,ami megmondta,hogy a marilyn monroe-s doboz még kifogástalanul funkcionál,aberrált színű nadrágból bőven elég a vörös és a sötétszürke,harisnyából úgyis van lilától kezdve sötétzöldig minden,és nem,nem lesz kék hajam,mert csak,és különben is mi a francról beszélünk mikor 96%-ban csak feketét vagy fehéret vagyok hajlandó megtűrni magamon.

most megyek,helyrepofozom magam estére,addig is beékelem ezt ide,mert 4 év távolságból is nagyon tudom imádni néha a dalait. az előző blogom a castle down címet még az azonos fémjelzésű számról kapta,emlékszem,akkoriban nagyon ki tudtam bukni rajta. az opheliac-ot pedig sokáig tartottam úgy számon,mint az én személyes bemutatkozó zenémet,és ha nem fordult volna ki az agyam olyan visszavonhatatlanul az elmúlt fél év során,hogy a  legfájdalmasabb dolgokat is kifejezetten funky módon dolgozza fel,talán még mindig vagy az opheliac vagy a black black heart volna. úgyhogy ha már itt vagyok,beékelem mindkettőt,mert ugyebár fétisem az önkifejezés,ergo tessék inni minden szavukat,én addig megyek és készülök katához. prr.