eljutottunk idáig is. felbomlottak. halottak. halottak mind. néhány magától is elvirágzott volna idővel,néhánynál csak vissza kellett magamat fognom,hogy ne próbáljam félbeszakítani a haláltusájukat és igen,volt olyan is,aminek a saját kezemmel vetettem véget. furcsa. ha literális gyilkosságok lettek volna,azt mondhatnám,hogy ezekkel a kezekkel,amikkel éppen e pillanatban is gépelek. de hogy is tennék ilyet. nem tehetem,hiszen szeretem a kezeimet,nézni őket. nagyon furcsa ujjaim vannak.
bocsánat. olyan szórakozott vagyok mostanság.
nem szeretem a tüzet,mégis felégettem az eddigi emberi kapcsolataim 20-40%-át. már nem működtek. én pedig már elég régen nem szoktam összeragasztgatni próbálni dolgokat,akármiről is legyen szó. régen is kevés volt,mostanra még kevesebb. ha úgy nézzük,talán semmi. a jelentős részére azt mondom,hogy mert nem érnek annyit,nem értek annyit,az elenyésző számú kivételre pedig azt,hogy ez kivételesen nem,vagy nem csak rajtam múlik.
tudatosan történt és nem volt rekviem. igen,ezt én így akartam,és vegyék tudomásul,amikor én igazán akarok valamit azt véghezviszem. így is túl sokszor helyeztem már jogtalanul másokat magam elé,de oh,nem,erre ne tessék ráfogni,hogy a kihasználástól való fóbiám és komplexusaim vesznek rá arra,hogy radikálisan reagáljak ilyen helyzetekben. azért csináltam,mert ezt csak így lehet megoldani értelmesen. én pedig értelmes embernek tartom magam,akkor is ha itt az érintettek maguk egyáltalán nem úgy viselkedtek. el lehet hinni,bennem is erős volt a hajlam,hogy elkezdjek kiabálni,és miközben ezt írom,még most is szívesen eléjük állnék és az arcukba vágnám,hogy szánalmas,kiszámítható,álszent selejtek vagytok,és amivel ezt próbáljátok kompenzálni,csak még inkább nyilvánvalóvá teszi ezt. elmondanám,hogy ezzel tettétek fel a pontot a döntésem i-jére,miszerint jobb titeket likvidálni és az értékrendem szemétdombjára küldeni,ezzel undorítottatok el végképp. vagy bármit. de mégsem tettem meg és nem fogom ezután sem. és nem a béke kedvéért,ugyan; egyszerűen azért,mert a ti nevetséges,állatias gondolatmenetetek diktálta elvárás pont az,hogy én most kiakadjak és nektek essek a vádaskodásaimmal,ezáltal pedig levezetődjön a feszültség. azonban eddig is a néma csönddel hoztam rátok a frászt,és ha ennyire megutáltatok érte,akkor jó politikának tűnik,köszönöm a kísérletet,folytatom. nem annál nincs megalázóbb,mikor valaki elküld a pokolba,hanem amikor válaszra sem méltat. ezt akkor fogjátok majd látni,ha elvonul a tehetetlenség és a fájdalom szülte harag első,legerősebb hulláma.onnantól kezdve csak fájni fog,de azt kétszeres erővel,mert még mindig nem fogtok fogást találni. az én kezem pedig lám,végig tiszta marad.
