annyival nagyobb biztonságban érezném magam,ha tudnám,hogy vagy tökéletesen átlagos vagyok -vagy ha megbizonyosodnék róla,hogy nem csak különlegesnek képzelem magamat. persze,most lehet jönni azzal,hogy mindenki egyedi,egyszeri és megismételhetetlen,ami biztosan igaz is,csakhogy ez nekem kevés. én a magam szemszögéből nem tudok különlegesnek tartani embereket csak azért,mert az arcfelépítésüknek maximum egy mása volt/van/lesz valahol a bolygón,vagy még annyi se. nem. és személyszerint sem eredeti akarok lenni,ugyan,a jószerencsém kíméljen meg az ilyesfajta hatéveshez méltó elképzelésektől. én minden porcikáim összes sejtjéig én akarok lenni - mert ez zavar az emberekben is,hogy ők nem tudnak ők lenni teljességgel,ám azt sem fogadják el,hogy az énjük esetleg változhat. vagy éljenek abban a tudatban,hogy valóság nem létezik,pusztán relatív,így önmaguk abszolút,kizárólagos formáját is felesleges keresni - vagy ha nem,és hisznek benne,akkor találják meg valóban. ne másokban,ne idézetekben,ne irányzatokban,ne az egyéniségkultuszban,bárhol,bármiben,csak ne olyanban,ami máris átformálja valamennyire a sugallataival azt a frissen felfedezett építőanyagot.
egyébiránt nem szoktam ennyire a szívemen viselni tömegek sorsát. de ez az álszent,tehetetlen toporgás a megállíthatatlan haladás és önexpresszió álcájában túlmegy a szórakoztató határán nálam és átcsap az irritálóba,ráadásul mint említettem,néha megijedek,hogy ez akár velem is megtörténhet.
de azt hiszem,hogyha megtörténik,fel fogom majd ismerni. addig is elmanőverezek valahogy. a múltkori szakításfélét leszámítva életem egyik legboldogabb korszakát élem még mindig,és mivel nem konkrét dolgoktól boldog,nem is kell rettegnem,hogy az esetleges elveszítésükkel megszűnik minden. párpillanatnyi szívtörésen sem voltam még ilyen gyorsan túl,mert azt hiszem mondhatom ezt,akármennyire is üres,kompenzáló bizonygatásnak hangzik - ha valahol valakit nincs ingerem részegen hívogatni,ott már helyből nem lehet nagy a baj. azt is tudom,megfigyelésre alapozva,hogy amire valamikor nem volt lehetőségem,azt az életem mindig előbb vagy utóbb,de visszakanyarította hozzám eldönteni,hogy akkor is kellene e még. eddig az összeset,úgyhogy ezután is az lesz. de ami megnyugtat,az nem ez a tudat,hanem az,hogy az elmúlt hónapokban megtanultam a vissza-visszakanyarodások közötti időszakokat is élvezni,sőt,mostmár érthető módon sokkal inkább mint magukat a döntéshelyzeteket. erre régen nem voltam képes egyáltalán. tulajdonképpen állt az életem folyamatos várakozásból és...és folyamatos várakozásból. másodpercek persze feledtették,de akkor is így állt a mérleg. mára megfordultak az arányok,bár igazából nem csak az érzelmek kezelése terén. régen kifejezetten féltem elérni dolgokat mert automatikusan a megállapodással,unalommal,véggel azonosítottam a révbeérést,úgyhogy tudatosan vagy tudatalatt,de szándékosan lefékeztem egy ujjnyira az addigi céljaim előtt. mostmár...? mostmár tudom,hogyha van is egyetlen,hatalmas cél,aminek a beérésével beteljesülsz,az nem abban az életszakaszban fog elédkerülni és a többi előtt sem lehet egy egész életet átbénázni,különösen ha pontosan tudod,hogy mennyi potenciál van benned.
úgyhogy,bár néhány ügyben még természetesen most is hajlamos vagyok a túlzott hezitálásra,mostanra megtanultam gyakorlatban is tenni a helyzetemért,és nem csak az elméletet prédikálni oldalakon keresztül. ez talán a legerősebb és a legtöbb mást is maga után vonó változás,ami lezajlott bennem az elmúlt kicsit több,mint fél évben. nem mondom,hogy mindent jól csináltam. de először is,egyáltalán csináltam valamit,és miután világossá vált,hogyan kéne - az én értékrendem szerint - jól is tenni,azt tettem.
amúgy az undying felirat mellett határoztam el magam,a megvalósítás időpontja még kérdéses,leginkább katától függ,és azt akarom,hogy nóra is ott legyen,mert neki ott kell lennie egyszerűen. roxival együtt. jó lesz,tényleg,mégha 20 év múlva teljesen máshogy fogok dolgokat értékelni,ebbe akkor is beleolvashatom majd,olyan mint a félholdam.
van új testvérnek avatottam,és a patkányaim is egyre idomíthatóbbak (ez a mondat mondjuk így egyben nem néz ki túl jól). imádom őket,meg tudnék veszni értük,ésés én vagyok a hamelni patkányfogó!
továbbá majd ráveszem nyunyit,hogy zarándokoljunk el a pólóboltba,miután megérdeklődtem a minőségüket,mert szükségem van bíbíszíserlok mintásra.
p.s. nálam van kb. fél kilónyi levedlett gabonasikló bőr,tökéletes épségben és meg kell hagyni,gyönyörűek,de mivel én egy darabbal is beérem,lehet érte jelentkezni. de tényleg szépek,olyan pontos lenyomatai az állat testének,hogy még a fejének a formáját,a szemeit,az állkapcsának a tartását is teljesen konzerválták a vedlés pillanatában.
