másrészt azonban ha úgy döntök,hogy a kettőnk közötti feszültség engem nem érint,mivel nem érzem úgy,hogy rászolgáltam volna az utálatára,azt is megtehetem. hosszútávon sokkal jobb és nyugodalmasabb politika,és igen,bőven bevethetném szociopata énem személyiségvonásait. de az is lehet,hogy rohadtul nincs kedvem hosszútávra kalkulálni mikor az első gondolatom az,hogy vajon akkor is ilyen szerethetetlen lennék e a szemed/szemetekben,hogyha itt és most leszúrnám magam...?. ezt azonban túlzott mértékű életigenlés és saját identitásom iránti szeretet akadályozza,nem is beszélve arról a nyilvánvaló tényről,hogy rengeteg embernek,köztük közeli ismerőseimnek is minimum ugyanilyen otthoni problémáik vannak,mégsem szökdösnek vagy követnek el kollektív öngyilkosságot halomszámra.
u.p.d.a.t.e.
így a második csésze feketekávé és B-vitamint tartalmazó élelmiszer után azt hiszem képes vagyok azt mondani,hogy ha nem szeret akkor nem szeret,ismertek már félre és fognak még elegen amúgy is,az fog a legkevésbé aggasztani,hogy a génjeinkben éppen mennyi közös van velük és mennyi nincs. közben sikeresen megtörtént pedig a bepakolás is,igazán stílusos.inkoherens megjegyzés amit amúgy nem is akartam idefirkálni margószélre,de ilyen felhevült (eh) lelkiállapotomban (ehh) muszáj dokumentálnom; azt hiszem a létező legjobb úton járok ahhoz,hogy beleszeressek az egyik barátomba*. ami nem egy előnyös fordulat.
mindegy,nem aggódom.
igen. én ezen olyan párjátritkító sírvaröhögőgörcsöt kaptam először,hogy azóta sem hevertem ki,úgyhogy ha nagyon el vagyok keseredve,elég csak annyit mondani,hogy jó ez a len ing rád.
