 |
ha nem volnék olyan veterán idő és térutazó pszichonauta nácivadász mesterdetektív bűvész hercegnő-másodállásban koffeinfüggő,szeptembertől felvételire készülő diák- mint amilyen minden kétséget kizárólag vagyok,már egész biztosan szétrepesztette volna a turbulencia a koponyámat.
amit éppen az előtte való nap,sőt,inkább az azt megelőző pár órában "plátóinak",illetve "jelen helyzetben kivitelezhetetlennek" könyveltem el,igen érdekfeszítő fordulatot véve átalakult "elevenen szétszedlek inkább ha nem lehetek itt helyben mégegyszer a tiéd"-be. az események láncolatát azt hiszem újfent az itatja át,hogy sikerült a saját csapdámba belehullanom. ha fizikai valóm nem szolgálna elég bizonyítékkal,szerintem magamtól is összekarmolnám-harapnám magam,hogy megbizonyosodjak arról,nem hallucinálom e mindezt.
természetesen sikerült ipari mennyiségű gyűlöletet kiváltanom és begyűjtenem az Ő volt párjától. ez az egyik részről tökéletesen hidegen hagyna,másrészt azonban nyomaszt,hogy benne indulatokat kelt a lány a már abszolút jogtalan reklamálásával,ráadásul fizikailag képtelen magában realizálni a helyzetet,és még mindig ölelgeti,taperolja,etc,etc*. megérteném,ha a szakítás nem korrekt körülmények között zajlott volna le,akkor aláírnám a panaszait és a viselkedését,de itt nem az történt,hogy egyszerre lettünk volna ketten vagy esetleg még többen és számára ez kellett volna,hogy kiderüljön. szintén nem vagyok az a típus sem,mint ahogy az szerintem már kiderült,aki órákat görcsölne általában véve mások véleménye miatt,de ezúttal valóban nagyon erősen felkavarodtak a kedélyek,néhány megnyilvánulás nyomaszt,néhány irritál,néhánnyal nem tudok mit kezdeni egyszerűen,bár eleve nem vártam vállonveregetést. mindegy. a folyamatok úgyis kinövik magukat,és úgyis mindig olyasformán,hogy az nekem hajtson hasznot.
*tegnap ezáltal már azon a határon voltam amint megérkeztem,hogy 180°-os fordulatot véve fel is szállok az első hazafelé tartó buszra,de aztán mégsem,mert angyali türelmem van ám kivárni a normális beszélgetésre alkalmas helyzeteket,és mint kiderült,érdemes is volt.
a vészes az,hogy őt magát azonban kezdem igencsak megszeretni. de ha ezzel még nem raknék elég plusz terhet a vállára,talán még mindig némileg kognitív sémának is tekintem. bár azzal sasha járta meg a legjobban.
milyen különös,hogy mikor megérett a helyzet a változásra,azt hittem rá lesz végig szükségem; nem is csoda,pusztán az életemet mentette meg. ő volt az,aki olyan ezer éves átkot tört meg a fejemben ami szép lassan összeroppantott volna,ő repesztette meg a félelmeim és komplexusaim alkotta gátat. és ott volt,mikor a szilánkokkal együtt én is összezuhantam,mert úgy éreztem magam mint a Platón által felvázolt,ideák világából a külvilágba szabadult,egész életét addig izolálva töltött,elméleti kísérlet embere.
de sasha,miután betöltötte ezt a szerepet,tovább is állt. először borzasztóan fájt a tény,de azóta látom,hogy így is többet tett értem mint ilyen téren bárki is tett vagy tehetett volna,így jogosnak érzem,hogy ezután a saját biztonságát helyezi előtérbe. ó,hogy mellettem mennyire nincsenek biztonságban emberek.
Ő pedig nem tudom mit fog kezdeni ezzel a még labilis állapottal. tudom,időbe telik,hogy kiderüljön,és nem érdemes zokogva kibuknom látott vagy látni vélt akadályokon. racionálisan nézve maradéktalanul felfogom,éppen ezért tendálok afelé,hogy átkapcsolom az agyamat teljes racionalitásra a közeljövőben.
akkor talán azt a falat sem építi vissza,ha "baj" lesz.
a bátyám hazajött tunéziai nászútjáról,most van egy rakás jázminkészítményünk,isteni illatuk van,és nem sokára az is kiderül,hogy mi mehetünk e majd nyaralni a mátrába jövő hónapban. oh yeah. igazából családi téren is igen erős reformok kezdik felütni a fejüket,a barátok összetételéről nem is szólva,de ehhez most igazából irtó fáradt vagyok,csupán harmadik napja nem alszom el reggel 8 előtt,mert vele vagyok,bár meg is kattanék ha nem lenne rá lehetőségem.
