eltekintve attól az igen bájos ténytől,hogy a vonatról leszállván két perc alatt több embert láttam mint az azt megelőző héten összesen,illetve ugyanez elmondható a forgalom zajára/egyéb mellékhatásaira is,és leszámítva néhány hisztit,házi botrányt,illetőleg a vodkától kapott még soha nem tapasztalt alkoholmérgezésemet; nos,köszönöm,életem egyik eddigi legjobb hetén vagyok túl. igen,túléltem a mátrai hegyoldalakat,a gyújto gyűjtögető életmódot,a szegedi hőséghez szokott fizikai megtestesülésemmel a hőmérsékletzuhanást,a túrákat,géza bá-t,tizenegy,de időnként tizenhárom ember folyamatos jelenlétét. én. én,igen. de kezdjük inkább az elején.
szóval egy hete hajnalban le sem feküdtem aludni,ugyanúgy ahogy most indulás előtt sem,megbeszéltem a helyzetet ezzel a két lábon járó csodával akibe szerelmes volnék éppen,vagy mi,és reggel négykor kiléptem a gurulósnak szánt,amúgy vonszolnivaló bőröndömmel,elzarándokolni a buszállomásig. nem tudom azalatt az útszakasz alatt féltem e,szerintem nem,pedig előtte-utána rengeteg minden nyomasztott még; a volt barátnő felbukkanása és jövetele,az,hogy fogalmam sem volt el tud e viselni 11-13 emberrel össze"zárt" életmódot egy magamfajta személyiség,nem fog e a közvetlenül előtte fejét felütő betegségem visszatérni,etc. de vittem magammal a terápiás célzatú grafománjegyzetelős füzeteimet,szóval ilyen szempontból megnyugtatott,utána ráadásul megláttam mindenkinek az álmos fejét a busz előtt várakozva,és úgy éreztem,hogy meg fogja érni.
5 órát utaztunk odafelé,három megállóval is trombózist kaptunk,de aztán végre valahára megérkeztünk,felszálltunk az utolsó útszakaszt megtévő járatra ami már hegyek között vitt minket és ott voltunk.
a ház bevétele és használati utasítások kézhez kapása után pedig belevágtunk. az első két nap rettentően feszült volt,nem csak számomra,hanem mindenkinek szinte,mert a volt barátnő olyan hisztiket vágott le amiket még életemben nem láttam. ráadásul én akkor még nem mondtam el sem nórának,sem senkinek,hogy ez számomra miért ijesztő,úgyhogy egyedül rágtam a szám belsejét 48 óráig,és szerintem ha a két lábon járó csoda barátunk,akinek még valami fedőnevet kéne kitalálnom blogszférához - szóval ha ő nem nyugtat engem meg folyamatosan és kér bocsánatot a lány viselkedése miatt is,én másnap fogom magam és hazajövök. de az újdonság varázsával ráadásnak még sikerült elütni valamivel azt a két napot,onnantól kezdve hivatalosan is mindenki nyaralt.
a kaját közösen oldottuk meg általában,bár a legaktívabb tagok blanka és kata voltak,tekintve,hogy amikor első nap blanka velem főzött tésztát,egyetlen,megdermedt,homogén masszát kapartunk ki a lábos aljából. harmadik nap mentünk gombátszedni,meg gyümölcsöt gyűjteni,szóval igazi ősközösség hangulata lett egy idő után. minden nap végigtúráztunk egy hosszabb vagy egy-két rövidebb útvonalat,néha meglehetősen nehéz terepen,úgyhogy jónéhány heggel,de mindezt kárpótolván három talált szarvascsigolyával,egy combcsonttal és egy állkapoccsal jöttünk haza.
az esték voltak a legszebbek. ennyi csillagot egyszerre még soha életemben nem láttam és konkrétan beleborzongtam abba,ahogyan úgy beterítették az eget,mint még itt a város környékén soha nem láttam. Ő maradt ki mindig velem a legtovább,én főztem szorgalmasan a kávét literszámra,ő tekerte a cigiket,szólt a zene és olyankor minden hihetetlenül nyugodt volt.
a probléma az ötödik napon kezdődött,mikor a többieknek előbb tisztult ki a feje bizonyos hatások után mint az enyém,amit ráadásul nóra teljesen kihagyott és én hiperérzékenységemben bunkó voltam vele. felállt és otthagyott,tudván,hogy ilyenkor mindig valami olyan bajom van amit rövid időn belül elmondok majd,és mentem is utána még pár perc kábultság után,hogy bocsánatot kérjek. amit leültem elé,már láttam,hogy itt nem egy egyszerű társalgás vár ránk,úgyhogy az azt követő fél órában kitárgyaltam mindent. mindent az égvilágon.
nem volt meglepve,és azt mondta,hogy nagyon örül annak,hogy mi együtt vagyunk. mondtam,hogy én is nagyon fogok örülni,ha ez az egész agonizálás itt az elején rendben lezajlik és előbb-utóbb eltűnnek a zavaró tényezők,hogy tényleg normálisan együtt tudjunk lenni. annak is örülök,hogy elmondtam azóta. sokkal kevésbé érzem magam hátbatámadhatónak és elárvultnak.
a probléma ott folytatódott szintén az ötödik napon,hogy én jelentősen felszabadultabb lelkiállapotomban úgy gondoltam,megnézem igaz e az a mondás,hogy a pálinka elmúlasztja a torokfájást. hát,elmúlasztotta. ennek annyira megörültem,hogy úgy döntöttem,megkérem a többieket,hogy hozzuk ki azt a két liter vodkát,de még mielőtt rávettük volna magunkat,hogy bemenjünk a házba szólni,de a pálinkát már megittuk,úgy gondoltuk megteszi a csokilikőr és a fehér rum is. aztán a vodka előkerültét kísérte valami kétliteres,szénsavas,narancsot soha a rohadt életben nem látott,de azért narancsízű csoda,és egy szó mint száz,ebből megkaptam életem első kisebb alkoholmérgezését. a többiek kb. 3 percig néztek másfelé,és én eltűntem "sétálni" (amúgy egy hét alatt levonták a konzekvenciát,hogy a legnagyobb katasztrófák azzal a mondattal kezdődnek,hogy "zsófi elment sétálni"). jutottam kb. kétszáz méter messze,onnantól kezdve úgy éreztem,hogy le kéne ülni cigizni,és képszakadás,azóta csak annyi információval és jótanáccsal lettem gazdagabb,hogy hazacipelhető vagyok kézben,ne igyak meg fél üveg vodkát,vagy ha megteszem,előtte rágjam meg normálisan a vacsorára volt tésztát,mert ez így pazarlás. aha,jó.
igazából 1 hét alatt volt ott transzibulitól kezdve éjszakai túrán át azt hiszem eddigi életem legfantasztikusabb szeretkezéséig. jobb ellátású napokon volt whiskey,palacsinta és zene,zene,zene,koffein túladagolásig,a végén már egészben ettük a kockacukrot,hajnalban lekeringőztünk a faluba,volt géza bá a falu alkoholistája aki még mindig Hitler hatalomátvételét várja és "nácicának" nevezett engem,képek halomszámra majd ha befutnak. hazafelé vonattal jöttünk busz helyett,és sikeresen belecseppentünk egy hipsterhippi kommunába a biciklitároló kocsiban.
voilá pedig,szegeden újra csodaszépésjó lenni a SZIN miatt - amire a hipsterhippi barátaink is jöttek - én nórával megyek majd,mert a többire semmi kedvem pénzt és időt szánni. Ő viszont menni fog,mármint szívemcsücske és természetesen,mert hát miért ne volna ilyen szerencsém,ott fog a volt csaj is alkalmatlankodni,de emiatt különösebben már nem izgulok. bízni bízom benne,nem azért,mert bízni akarok,hanem mert eddig is megszámlálhatatlan okot adott rá,és ezúttal is megígérte,hogy nem lesz baj. és hogy szeret. úgyhogy éppen semmi kedvem aggódni,most értem haza nyaralásból meg az i'm a passenger biciklitárolóban való énekléséből,fesztivál van,ő szeret,én szeretem!
