szeretnélek megérteni téged
mikor azt mondod 'szeretlek', azt hogy érted
annyira máshova asszociálunk mi ketten
komolyan azt gondolom néha: tévedtem
máshogyan képzeled el ezt az egészet
nem fogadsz el teljes jogú függetlenséget
de szükség lenne az összerezonálásra
ne érezd úgy hogy csak te lépsz hátra
mert látod hogy itt vagyok
és mit is akarhatok
csakhogy adnál egy kis helyet
ahova lefeküdhetek mert
eléggé készen vagyok kedvesem
eléggé úgy érzem hogy túl vagyok mindenen
eléggé nehezen jöttem haza
eléggé meglökött az éjszaka
de látod hogy itt vagyok
és mit is akarhatok
csak hogy adnál egy kis helyet
ahova lefeküdhetek
leült mellém,én maradtam. bekapcsolta a zenét. rámnézett,én ránéztem. értettem. láttam,hogy tényleg ott volt,velem,pedig későn érkeztem,nagyon későn,mert sűrű nap volt,és nem kérdeztem meg,féltett e közben. de az a keserűség ami tegnap hajnalban a torkomat szorongatta,feloldódott,és nem akarom,hogy a közeljövőben újra megtaláljon.
az úgy történt,hogy tegnap,pontosabban ma hazaviharzottam és nem tudtunk beszélni. ezalatt az idő alatt pedig megkeresett sasha,akiről előtte hetekig nem hallottam pár telefonbeszélgetést leszámítva. gólyatáborban van éppen,felvették Szegedre,úgyhogy ezentúl mindig elérhető távolságban lesz,így hát jó lenne megbeszélni ami történt. a kettőnk történetét mindenki tudta; ő is,de én egyedül nórának szóltam,hogy később fogok hozzájuk csatlakozni,addig küldjék nekem a mentális energiát csapatszinten.
nem történt semmi,és különösebb érzelmi kitörések nélkül átvészeltem a kommunikációt,egyebekben pedig úgy éreztem és érzem is,hogy a helyérezökkent valami a sasha-ról alkotott képemben azzal,hogy bár érthető módon a saját boldogulását tartja szem előtt,rám is igyekszik vigyázni. de nem érzem úgy,hogy újra kéne ezt az egészet kezdeni,sokkal nyugodtabb és elemi szinten elégedettebb vagyok azzal a tudattal,hogy léteznek ezek a számomra fontos emberek az univerzumban,és ha ez nem volna néha elég a bajban,még itt is vannak mellettem.
ebben a megerősödött bizonyossággal mentem utána hozzájuk,illetve mentem volna,ha az a bizonyosság lépésről lépésre nem halványodik el,majd foszlik köddé az utolsó néhány méteren. rendben van,már tudom mi a helyzet sasha-val,tudom mindenről és mindenkiről régről,hogy mi a helyzet,de itt és most...? miért voltunk olyan távolságtartóak előző nap? mi lesz velünk egy hétig,amikor alkalmunk sem nagyon lesz komolyan elbeszélgetni? feltűnt,hogy ma és tegnap eltűntem egyáltalán?
...mint kiderült,feltűnt. elmagyaráztam neki a helyzetet,a hajnalit és a ma délutánit is,ő is elmondta,hogy tegnap miért volt rosszkedvű,úgyhogy végeredményben megint békeboldogság lett,sőt,a lépcsőn ülve,a fejemmel a vállán az is kiszaladt a száján,hogy szeretlek. nekem szerintem hatszorosára tágultak a pupilláim abban a másodpercben,és a pulzusom gyorsasága is hasonló fordulatot vett.
holnap hajnalban indulok egy hétre a Mátrába. hetedikes korom óta nem voltam háromnál több napra "összezárva" jelentős mennyiségű emberrel,ráadásul tartok tőle,hogy újfent hisztis és passzív leszek,de holnap délután még utazás előtt valószínűleg találkozunk átbeszélni az ottaniakat. akármi is lesz,megpróbálom nem elpazarolni a nyaralás részét sem ennek,elvégre nem akármikor mehetünk csapatostul egy mindennel felszerelt ingyen nyaralóba zombit írtani. botrányoktól eltekintve nagyon várom már és hőn remélem,hogy minden tekintetben épségben fogunk hazakeveredni majd,egy hétnyi fotóval,éjszakai hegyensétálás miatti halálfélelemmel és konzervkajától egy életre való megcsömörléssel.
