ha fejet hajtok,hajam a kézfejemre csorog

őszintén nem értem miért vagyok olyan szánalmas,hogy azt mondom valakinek,cselekedjen saját belátása szerint,aztán rosszul esik,ha nem az én szempontomat előtérbe helyezve teszi. tényleg fogalmam sincs,de nyugodt lelkiismerettel fogom pusztán a különlegesen hülye és hiperszenzitív állapotomra,hogy képes vagyok olyanon rágni magam,ami eleve megvolt beszélve és minden rendben van,ráadásul vészhelyzet esetére ott a felajánlott lehetőség,hogy kérjem meg rá. és nekem a lehetőségek biztos tudata általában elég. de úgyis kiderül amit kialszom és visszazökkenek a normál hormontermelésbe,és tudom,hogy akkor majd nem fog fájni,legalábbis nem ennyire.