2012. szeptember 16., vasárnap

hangman's lullaby

öt évvel ezelőtt találtam egy videót,ami a számomra ismeretlen zenével volt összevágva az amúgy nem is különösebben kedvelt Chihiro szellemországban filmkockáival. a teljes dal megmaradt,és jelentős mennyiség a mozgóképből is,ám az eredeti likvidálva lett,én pedig azóta sem tudom a zene címét,pedig kutattam égen-földön,még az alkotóját is megtaláltam egy másik honlapon,ahol feltettem neki a kérdést,de nem volt foganatja. úgyhogy most,öt évvel később,egy sziámimacskás hálóingben ülve itt lebeg a nyakam felett az a bárd,aminek a becsapódása általában átlendíti a szürreális hangulataimat fájdalmasba.
 igazságtalanság,hogy még tisztán érthető szavakat sem tudtam a szám szövegéből kivenni,amiken elindíthatnék újabb úton egy keresést,mert japánul volt.

ennek ellenére meggyőződésem,hogy mindössze a szokásos őszi kimerültség tehet róla,hogy egész héten a tudatalattim kapva-kapott minden alkalmon,amikor valamire hivatkozva kiakadhattam. ez nálam gyakori jelenség,hogy mikor olyasfajta félnivalóm lenne,amivel nem akarok szembesülni - de szerencsére erről leszoktam - illetve inkább ha valami általános jellegű,tárgy nélküli szorongás itatja át a hangulatomat,akkor annak muszáj konkrét tárgyat találni,hiszen anélkül nem levezethető. (valószínűsíthető,hogy ez eredményezi az olyan akár több hetes időintervallumokat is,amikor egy-egy felkavart élethelyzetben random sírógörcsökben török ki "a nácik miatt".) ráadásul az ösztrogéntúltengéses állapotaim sem a legjótékonyabbak amikor éppen szociális kapcsolataimat szeretném ápolni,vagy bármilyen más teendőt kéne ellátnom. az elmúlt fél órában egymás után háromféle gyógyszerrel próbálkoztam életben tartani magam,aminek egyeneságú következménye az lett,hogy inkább nem mertem lemenni a lépcsőn. de továbbra is foggal-körömmel kapaszkodom a helyzeteket diplomatikusanelőzékenyenarisztokratikusan viselni képes énembe.
úgyhogy inkább ellenállok a kísértésnek,hogy dokumentáljam az egész napot annyiban,miszerint "szétszakad a méhem"

ha megveszem a számológépet holnap vagy ma,Isaac-nek fogom keresztelni,és hőn remélem,hogy Isaac és én jó párost fogunk alkotni az érettségiig,és majd azon is.