Clippety cloppety

tegnap egyharmad dobhártyaszéjjelszakasztó sikítás és nagyjából kétharmad körmöt tenyérbevájás-koktél bevetésével lerendeztem és elkönyveltem magamban a tényt és tudatot,hogy záros határidőn belül elköltözöm. pontos információkat napokon belül megtudni.* azóta igazából a gondolat sokkal kevésbé rémiszt meg,mint amennyire érdeklődést kelt bennem,és az egyetlen amitől igazán tartok az az,hogy talán rá kell majd jönnöm,mégsem vagyok olyan leleményes és talpraesett mint aminek szeretem magam tartani.
szóval vagy kötök néhány zseniális családi kompromisszumot,vagy bebizonyítom,hogy igenis ügyes-okos vagyok,ha rákényszerülök,ergo nagyjából ugyanoda jutok mindkét verzióval,hogy mindenképpen elkerülni akarom a csalódást a szeretteim részéről,ami igazából,ha belegondolok,egy ritka szánalmas dolog részemről. olyan jól adtam az indolens,egocentrikus hedonistát. olyan jól adtam elő a szociopatát. azon kevés dolgok egyike volt,amihez valóban értettem. nem volt mindig kellemes,de korrekten csináltam. és most vége. tegnap este azt hittem,megsértődnivalóm van,hisztire szerencsére nem adódott alkalom**,így ma reggelre látom,hogy érdemes volt újfent normálisan megbeszélni; közben azonban néhány olyan pillanatomban mikor össze tudtam fércelni gondolatokat a fejemben,majdnemhogy megbizonyosodtam róla,hogyha reális okom is volna sértődésre,azt sem tudnám/akarnám úgy lereagálni,ahogyan talán elvárnám magamtól.

*ma 7-kor megyek lakásnézőbe,éljenéljen
**igazából én nem vagyok annak a megoldásnak a híve,hogy indokolatlan apróságokból adódó feszültség esetén holtrészeggé kell válni,de tekintve,hogy amúgy is buli lett volna,többszörösen értelmesebb volt. legalábbis,hogy a fejemet nem bírtam órákig mozgatni,abban biztos vagyok. úgyhogy fél órával ezelőtt hazataláltam egy nagynagy adag megnyugvással,egy kis doboz spar-os kakaóval,eszméletlen aznap/másnapossággal és egy talált lábszárcsonttal.
igen,a szemgolyók még mindig a mélyhűtőben vannak.