Gyerek vagy még, a tagjaid
mégis már szinte készen
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatokderengő rendszerében,
s akár egy bujkáló mosoly,
ha csípőd nem, hát vállad
elárul és magadra hagy.
Gyerek vagy még, a tagjaid
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatok
derengő rendszerében,
s akár egy bujkáló mosoly,
ha csípőd nem, hát vállad
elárul és magadra hagy.
Tetőtől-talpig látlak.
Nézlek, és nem bírom tovább,
egyetlen moccanásra
puhán megindul életem,
mint omló homokbánya.
Gyenge vagymég, hát menekülj
mielőtt utolérne!
Előre biccen a fejed.
Az első ütés érte.
Móhon tülekszenek feléd
a leroskadó évek;
mint kiéhetetett botok,
a rengeteg megéled.
Éjszakám! az éjszakák
didergő csőcseléke!
Testestül veti rád magát,
egy falatka kenyérre.
Fiatal csuklód eltörik
és bezúzzák a hátad;
az üdvösségük keresik,
mit nálam nem találtak.
Az elveszített gyermeket,
vakító ifjúságot!
S kifosztva elhajítanak,
mint talpig tépett zsákot.
Ez maradt belőled nekem?
Ájult közönnyel nézlek.
Hová a váll, mely tündökölt,
nyoma a tündöklésnek?
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?
Pilinszky János: Bűn
ha elég életévvel és befolyással rendelkező,szép felnőtt nő leszek majd,megtanítom az embereket tiltakozni.
