"Got no religion 

Don't need no friends 

Got all I want 

And I don't need to pretend 

Don't try to reach me 

'Cause I'd tear up your mind 

I've seen the future 

And I've left it behind"

kézzelfogható bizonyítékra volna szükségem arról,hogy nem kell úgy rettegnem,ahogyan ma éjszaka teszem,de tudom,hogy nem létezik olyan a világon,ami elég volna,ha az nem,hogy az imént megmondta,ne féljek soha semmitől,mert mellettem van. 

tudom. csak annyira érzelemközponton vágott amit tegnap beszéltünk a cáreviccsel,hogy most erősen megrendültem abban a hitben,hogy elég erős vagyok mások problémáival foglalkozni,pedig általában képes vagyok rá,ha akarom,de nem erre voltam felkészülve,nem arra,hogy ugyanazokat a legaljasabb képzeteket fogom újra magamnal szembetalálni,amiktől engem fogott el a fizikai rosszullét,hiába volt régen. ami vígasztal,az az,hogy nem belülről érzem az elmémet felsértve,nem érzem úgy,hogy újra felütötte volna valami a fejét,aminek nem kellett volna,kívülről lett valami beledöfve. de hát én vállaltam. csak nem tudtam mit. fuldoklóhoz nem szabad odaúszni és kézzel kirángatni a partra,mert te is bepánikolsz,hosszú idő után először és utoljára tettem meg azt,hogy magamat nyújtom oda támpontnak,és nem valamit ami a kezem ügyébe esik.

szívesebben mondanám azt,hogy még erősebbnek és okosabbnak kellene lennem,mert még sok mindent kell ügyesen kezelnem mind az elkövetkezendő időintervallumban,mind később,de pillanatnyilag nincs semmi kedvem azt a még szócskát odatenni,tekintve,hogy nem érzem magam sem erősnek,sem okosnak azután,hogy az imént is ahelyett,hogy bájos kis barátnő lettem volna,tulajdonképpen a rámtörő félelemtől néma,mégis sikítás küszöbén álló zokogás volt az egyetlen amire képesnek bizonyultam.  úgyhogy most lefekszem aludni,és mikor felkelek,megint borzasztóan ügyes és okos leszek,mert igazából nincs más választásom.