"Lépett egyet. A padló fanégyszögei úgy recsegtek, hogy a házban mindenki meghallhatta, s bizonyára gyanította is, mi járatban van.
Visszalépett régi helyére.Megint tétovázott, majd méterről méterre, kísérletezve tapogatózott előre, oly óvatosan, mintha egy sakktábla kockáin járna valami mesterjátszma döntőjében.
A padló ropogott,akár a gépfegyver."
minden rendben,nagyon jól vagyok és vigyáznak rám. ez is mindjárt jobb lesz,csak fáj,de hosszú percek kérdése,és hatni fog,minden hatni fog,ha szerencsém van,egyszerre,és én elképesztően boldog leszek,vagy már az vagyok most is.
a jegyzetem és a sejtjeim magukba isznak mindent,ha az egyik túltelítődik,átáramlik a másikba,ezt körforgásban,szóval megvan minden beléjük zárva hét lakattal,és mesélni fogok majd,mert mi más lenne az én munkám,ha nem a mesélés.
