pedig én magam annyira szeretek kommunikálni bármilyen formában,szinte bárkivel
az egyetlen kérésem,hogy halkan
nagyon halkan.
nem értem. legszívesebben tarkón térdelném az összes primitív embert aki nem tud vagy nem akarja felesleges obszcenitás nélkül kinyitni a száját,a hangok olyannyira sértik az intim szférámat mint szinte semmi más hétköznapi jelenség és nem fogom fel miért kell megerőszakolni egy gyakorlatilag élő rendszert,amit verbalitásként ismerünk,miért.
az a kár,hogy bármiféle kritika,irányuljon az magam vagy mások felé és legyen az bármilyen intenzitású,az általa kiváltott feszültség és frusztráció - függetlenül attól,hogy kifejezem e avagy sem - mióta az eszemet tudom,a gyomornyálkahártyám rovására megy.
szeretem a holdas párnát amit ma találtam,a mézet,és azon gondolkodom,hogy amennyiben esetleg szemüveges leszek - egyre fáradékonyabbak,úgyhogy egyszer rá kéne magam venni,hogy elzarándokoljak megvizsgáltatni - egészen biztosan olyan woody allenes darab kéne majd
