bársonyával simogat a nyakamon ívén a borzongató boldogság; nem olyan sok idő,és újra alapot kapok annak az illúziónak,hogy van néhány négyzetméternyi saját,kizárólagos helyem az univerzumban,berendezésileg teljes mértékben az én elegánsan beteg/betegesen elegáns ízlésemre bízva. persze törvényszerű,hogy minden kiegészítő és dekoráció most vonta magára a tekintetemet,miközben tudom,hogy több mint a háromnegyedüket megbánnám,hiszen úgyis a letisztult formákat szeretem,"színek" közül pedig tartósan csak a feketét és a fehéret tűröm meg magamon,illetőleg ha rám van bízva a választás,ezáltal a magánszférám jelentős részében is.
ma voltam ünnepélyesen kudarcot vallani (feltételezésem szerint) a william blake angol kiejtési versenyen,ahol számomra meglepő módon egy idegen szöveget is adtak rögtönzött előadásra,és én az orwell féle a hanging címre hallgató irományt húztam ki,amire az amerikai zsűritagnak annyi volt a kommentárja,hogy "well,it'll be an odd one"
borzasztóan irritál,mikor a boltos "de viszont"-ot mond
huszonnégy óra után már képes hiányozni. nem tudom mi történik velem.
