De most az álom is ijesztő kábulat és nem tudom, milyen idegen cél felé visz.

nem is tudom miért,mostanság túl gyakran fojtogatnak a falak,túl gyakran hagyom égve a folyosón a villanyt,túl gyakran van honvágyam,vitaminhiányom,túl sok esszét és házidolgozatot kéne megoldanom,túlságosan utálok bárkit akinek ezt az egészet nem kell csinálnia és akinek van szabadideje vagy úgy amblokk unatkoznivalója,aki nem álmodik a szobájába éjjelente magukat a padlón elképesztően torz mozgással bevonszoló gyerekekről,akik közlik,hogy nem tudnak aludni. tulajdonképpen jelenleg a természetesen pozitívumként élő szerelmemen kívül pusztán a szintetikus realizmus irodalma,köbcentiméterek és deciméterek,illetve az anyai ösztöneim megalázóan hiábavalósága létezik a fejemben.