2012. november 13., kedd

when the spirit hits you look me in the eyes,oh honey come hug me take me by surprise

én igazából azt hittem,vagy azt akartam volna hinni,hogy szeret,bár nem tudom miért,képtelen lettem volna vele mit kezdeni,hiszen én mást szeretek őszintén,de attól még egyértelműnek tűnt,hogy vágyik rám. most nem tudom mit vetítettem ki és kire. ezenfelül abban sem vagyok biztos,hogy ezúttal tévedtem és nem előbb,de igazából lényegtelen. soha nem fog engem úgy ismerni,mint a párom,és nekem sem lesz olyan ingerenciám megismerni,mint őt. féltem,mikor fáj neki valami,késztetést érzek megóvni esetenként az elméjét,más esetben őt a saját elméjétől,de soha nem fogom azt a mellkasomat csordultig telítő,reszkető rajongást átélni,ami olyankor sodor el,mikor a barátomat látom elgondolkodva babrálni az íróasztalnál,amikor rámnevet,nem éreztem még soha és tudom,nem is érezném a csontjaimban az elhaló sikoltást ha más ajka érne az enyémhez. soha.