a dolgok két napja valami elképesztő tempójú áramlásba kezdtek és nagyjából úgy érzem magam,mintha egymagamban kéne megjósolnom,meg fog e repedni és be fog e szakadni éppen az a lépésnyi terület a jégtáblán,amin éppen megvetném a lábamat.

a kilenc életemből eddig kettőt hagytam hátra
még bőven van miből gazdálkodnom,azt hiszem
még hétszer indulhat vedlésnek a hús a csontjaimról - még hétszer szabadulhatok meg úgy fájdalomtól és félelemtől,hogy egyszerűen kinövi az elmém a problémakört,ami addig azt körbevéve rákövesedni próbált
meg akarom tenni negyedjére is,de tudom,hogy ez nem menne rögtön magától. választhatok; belemártom a savba,és hagyom,hogy sercegve lemarja az egészet,vagy türelmesen(?) várok addig,amíg magától elkezd felszakadozni. (nincs időm rá,semmire sincs elég időm) - de ha nem magától teszi,tartok tőle,hogy nem annyira hatékony.
vagy
akár
csepegtethetnék rá némi savat
megpróbálhatnám,mennyire enged a felszakításnak. ha nem,hát nem erőltetném. de kifutok az időből,ha sokáig hagyom érlelődni.

mi baj lehetne egyetlen kísérletből?