vészesen közeleg a pillanat amikor a magam törvényszerűségeit követve számot kéne vetnem arról,mi is történt a nemsokára elbúcsúztatásra kerülő évben. de őszintén bevallva nem hiszem,hogy érzelmileg lett volna valaha ennél zsúfoltabb 365 napom- szóval annyit tudnék egyedül leszögezni,hogy tanulságos volt,az biztos,legalábbis meg mernék rá esküdni,hogy vannak itt tanulságok,csak még én nem látom át/meg őket.
annyit még fel tudok mutatni,hogy túléltem egy hivatalos világ végét,voltam forradalmár,jöttem el itthonról albérletben lakni,voltam kisaranyos barátnő meg hisztis picsa is,végre valahára megragadtam egy hajszínnél,meglett az első tetoválásom,kapaszkodtam megszállottan a másikba,sírtam telefonon keresztül,hogy ne hagyjon magamra -hát magamra hagytak,de ez volt az én legnagyobb szerencsém; lettem aztán megint szerelmes és vagyok is,hátradőltem és elkaptak. mikor kiszaladt minden a kezemből,és az ujjaim az űrt simogatták,lett aki megfogta őket és lassan fél éve itt is van. én pedig szerelmes vagyok,és ennél ijesztőbb és szebb dolog nagyon régen történt már velem.
idén is meg kellett tanulnom érdekérvényesíteni. úgy néz ki,engem már csak ez kísért; valahányszor menthetetlenül pacifistának kezdem magam érezni és a világot körülöttem egy puha,melengető paplannak,valami átszúr azon a paplanon,átszakítva a szövetet és bélésdarabokat szerteszét rebbenve a levegőben körös-körül. nincs vele gond. ha azt mondhatom,hogy megszoktam,akkor ez az egyetlen amihez a hosszú és tartalmas 18 és háromnegyed évem alatt hozzászoktam; sehol máshol nem maradtam még annyi ideig,vagy semmi más nem maradt mellettem eleget,semmilyen értelemben,hogy ahhoz hozzáidomuljak. soha.
én nem akarok Sorsot. se rosszat,se jót. az a gond a már meglévőkkel,hogy mindnek tudom a végét,és az enyémnek nem akarom tudni,mert emberhez méltóan gyáva egy kreálmány vagyok. ha két hét múlva véget ér,nem akarok értesülni róla. beígért boldogságra sem szeretnék ölbe tett kézzel ülve várni.
amiről tudom,hogy akarom,az az érettségi hacacáré sikeres túlélése,továbbá szeretném rendületlenül azt az Odyssey feliratot a másik csuklómra a félholdam szomszédságában,illetve szeretném még sokáig szeretni a koalákat,szeretnék szeretni és szeretve maradni,egészségesnek lenni. és persze; szeretnék én lenni az új,női rimbaud,ady vagy bob dylan,illetve inkább az ő jelentőségükkel bírni,szeretnék világotlátni,kezdve Lengyelországgal,feldolgozni a holokauszt és egyéb,történelem folyamán megesett népirtás iránt kialakult hevesen undorodó indulataimat,hogy aztán ne annak kelljen szentelnem az életemet,hogy háborús bűnösöket kutatok fel és rúgdosok meg önkényesen. szeretnék én diplomata lenni,hajóskereskedő,egyiptológus,vagy egy diplomatává váló gyerek édesanyja majd jóval később,szeretnék ilyen maradni és szeretnék változni,de most elsősorban szeretném ügyesenokosanszerencsésen végigművelni 2013-at,és ennyi talán elég is lesz egyenlőre.
