a gond nem az,hogy az elmém rétegei között olyan turbulenciák feszülnek egymásnak,hogy azt hiszem nagyobb épségben megúszom,ha nem firtatom sem a magamét,sem másokét és ölbe tett kézzel várok,hanem az,hogy mindezt úgysem leszek képes betartani.
...az én erényeim a lojalitás,a hűség és a végsőkig elmenő életösztön,hát lojális és hűséges özvegyként virrasztva visszavárom a pillanatot,ami ilyenné formált,hogy térjen haza és fejezze be amit elkezdett,mert nem bírom ezt a kettősséget,ezt a fél-állapotot. ránts vissza a valóságba vagy rántson magába végleg az én szürreális pszichém,nem fogok ellenkezni és bárhol is,de élni fogok,mert az a dolgom; de ne hagyj fél kézzel a szakadék széléhez kötve,mert túl régen vizsgáljuk egymást a mélységgel és ő többet tud rólam,mint viszont.
