">Egyszerű elmém igen komoly dilemmája, hogyan csempésszek szíved mélyére olyat múlandó módon, hogy parányit fájjon elvesztése, és mégis a legbenső értéketek oly finoman legyen megérintve, hogy lelkem halovány lenyomata, fel ne tűnjön. Csak valamiképp ott észrevétlen rögzüljön.<

Esemény: Kilenc és feles erősségű rengéshullámok rázták meg a tér időmet. A Télapón még innen, de a Fogtündéren már túl egy bizonyos Hőskor hajnalán megjelent a lélekszikra tű fokán egy csodálatos érzelem és a vele járó elme. Bár időrendem zavaros, esztendők viharos forgatagán egynéhányszor át haladva, ha jól
emlékszem ma van annak jeles napja, hogy először láttál napvilágot. Igen az akkori dicsfényes napon mindenki virágázott. Így üdvözöltek téged, ott és akkor.
Én meg itt a SoSehoL-tól dÉl-éjFELESnap-keletre ragadom meg az alkalmat, pontatlan felfelé zuhanásközben. Egy emlék! Elképzelés álom-ittas határtalan határán, mely a valóban abbéli jó kívánságomat tartalmazza közérthetőn fogalmazva: „Sok Boldog Születésnapot!”. Vagy, ahogy ilyen szituációs tény feltételezésekkor jó szokás, az Ó-perencián onnan, „pálinkás CaPPy BOR-z dAy-t!-kívánok” innen. Vélhetően számtalan eszméletlen környező környezetében, megélve a dicső napod. Mikor is mérhetően mérhetetlenül hajmeresztőn új tapasztalások tömkelegével lettél ismételten még gazdagabb."

mindenkinek mindent szívrepesve köszönök tegnapról!