...az elmúlt 7-8 hónapban rendszeresen visszatérő helyzet illetve élmény volt az, hogy nekem gyakorlatilag versenyeznem kellene vagy kellett volna másokért, az ő szeretetükért, elismerésükért, törődésükért, etc és mostanra már igencsak kezdek belefáradni abba, hogy olyan játékokat játsszanak el velem amiknek a nyereménye nem is valós vagy régen lejárt szavatosságú. én azt hiszem, ha szeretsz valakit, akkor szereted és kész, ha ingert érzel rá és nem tart vissza semmilyen mellbevágó sérelem vagy egyéb akadály, akkor törődsz az illetővel, nem pedig fél évig ugráltatod mentálisan, hogy aztán eldöntsd, méltó e hozzád. persze, meg lehet magyarázni, igazából minden megmagyarázható, még az is, hogy miért deportáltak embereket koncentrációs táborokba, szóval szerintem nem biztos, hogy mindig be kell érni azzal, hogy van rá magyarázat, sőt akár még ideológia is. úgyhogy meg lehet próbálni elhitetni velem, hogy a mézesmadzag valódi és nem csak a hihetetlenül kialakulatlan vagy bizonytalan személyisége vesz rá valakit arra, hogy folyamatosan kellesse magát bármiféle-fajta emberi kapcsolatában, mert szüksége van a minél radikálisabb visszajelzésekre másoktól - de nem hiszem, hogy menni fog.
ennek ellenére nem mondom, hogy bajom akadna a kialakulatlan és bizonytalan személyiségekkel, mert mindenki úgy intézi a magánéletét ahogyan jólesik neki, különben is igen kevés emberrel akad egyáltalán problémám, úgyhogy én imádok-szeretek mindenkit továbbra is, de teperni nem vagyok hajlandó senki olyanokért, akinek nem úgy kellek ahogy vagyok, hanem még nekem kéne hízelegnem.