ha mindig ugyanígy képes lennék álmodva megidézni embereket, egyrészt jelentősen könnyebb lenne a helyzetem, másrészt valószínűleg rövid időn belül elszoknék ettől a fülemben csilingelő, bőrömet csiklandozó, vegytiszta boldogságtól és nem lennék képes könnyes szemmel nevetve befogadni az ingereket
