keveredett, kavarodott majd megsemmisült valami egészen kétes eredetű eufóriában, azóta pedig nyoma sincsen. a fájdalom elpárolgott és bár az utolsó atomjai még köröznek a csontjaim és idegeim táján, de már nem árthatnak.és az álmaimba sem szólnak bele éjszakánként.
valami egészen új ritmust vett fel a szívem és a véráramom, én pedig kimerültebb perceimben nem csinálok semmit, csak hátrahajtom a fejemet és megpróbálom kihallani belőle, amit üzenni próbál. feszítettebb tempójú, kevesebbet hagy aludni mint eddig és ez nem tetszik, az viszont igen, hogy megtanított megbízni az eddigi emberekben, hogy nem vette el a jóhiszeműségemre és a segítőkészségre való hajlamomat, és már nem csak a hús de a kávé ízét sem fogadja be.
nem igazán tudom, mi lesz most velem
