life is a road and I wanna keep goin', love is a river and I wanna keep flowin'

mikor a 10-es busz kanyart vett és befordult arra az útszakaszra ahová délután négykor mindig ugyanúgy süt a nap, én az ablakhoz támasztottam a fejemet, a lábam a szemközti ülésen volt, a táskám az ölemben és ha tudtam volna gondolkodni, akkor sem gondoltam volna semmire, mert ott és abban a pillanatban annyira boldog voltam, hogy könnybe lábadt szemmel próbáltam egyáltalán rendesen végiglélegezni azt a szívdobogást ami a mellkasom belsejében kalapált. és ahogyan neki sem volt elég hely, én magam sem tudtam hová tenni annyi színtiszta, indokolatlan és céltalan boldogságot.