haunted train blues

az októberek valahogy mindig ilyen húsig-csontig vájó, nem feltétlenül pozitívan kaotikus dübörgést hoznak magukkal, mint valami ősz éjjeli kísértetvonat. újra itt vagyok mindennek a kellős közepén és újra csak a versek félhangos olvasása ritmizálja a légzésemet.

*

ha valaki nem szeret, nem kérheted, hogy de szeressen már mégis vagy nem vonhatod ezért felelősségre
nem marhatsz belé.  magadat is hiába tépdesed, hogy mit ronthattál el vajon és mikor és miért, a fájdalom ott marad és hiába hiszed, hogy ha megint átbeszélnétek, az segítene bármin is, továbbra is fájna, legfeljebb tisztábban látnád, hogy miért és mennyire.

*

el sem tudom képzelni, mit árthattam neked
hogy most miért nem segítesz
hogy miért nem vetsz véget annak, hogy megpróbáljam kikarmolni a szívemet, hogy milyen fájdalmat okozhattam neked amiért én ezt megérdemelném

*

kíváncsi vagyok, hány napig fogsz így hagyni, mire rájössz, hogy nincs hová visszamenni