a hangulatom valahol a szentimentalizmus és az eufória határán cikázik ide-oda; tegnap rám lett bízva életem legelső gitárja, úgyhogy miután áhítattal taperoltam órákon keresztül, eszembe jutott, hogy mindezt dokumentálni is kéne. szóval kóros zenefüggő létemre első ízben tanulok hangszeren játszani és tudatállapotom egy édességboltba beszabadult óvodáséval vetekszik leginkább ♥

kedden írom az első final vizsgát, szerdán pedig a fő tantárgyunkból, meg egyébként is hamarosan el kell jönnie a pillanatnak, amikor általános iskola harmadik osztálya óta először leülök és tanulok, mert ez a rituálé nekem teljesen kiesett az életemből. a szobámban nehezen memorizálom amiket meg kéne jegyezni, szabadtéren pedig még nehezebben koncentrálok, ha azt vesszük, hogy egyrészt milyen könnyen el tudnak random dolgok is bűvölni, másrészt a tél azért akárhogyan nézzük, mégsem alkalmas arra, hogy kint napozzak az udvaron a füzetekkel-jegyzetekkel a kezemben. szóval szerintem keresek majd valami szolid, szimpatikus kocsmát  helyet ahová be lehet ülni, ha már végül is a matek érettségire is ott készítettek fel.
az idő nagy részében amúgy számomra ijesztő mértékben tudatában vagyok annak, hogy mi miért történik éppen és ez másoknak talán természetes, de az elmúlt pár évemet én ebben a totálisan kaotikus masszában éltem le és igényem sem volt rá, hogy ok-okozati összefüggéseket fejtegessek. most nem tudom, hogy eljött avagy közeleg e az a pont, amikor az addigi hitvilágom és elképzelésem már nem tölti be többet a funkcióját és szép lassan elkezd halványodni, vagy csak valami átmeneti krízist él. mindenesetre a helyzet nem kétségbeejtő, a folyamatosan kísérletező típusú agyam már megélt néhányszor ilyen magából való levedlést és hit-téren kifejezetten érdekes folyamat, már amikor nem hajlik át regresszióba és nem érzem úgy magam, mint a 3 éves kisgyerek akinek elengedték a kezét a tömeg kellős közepén.

mégmindigfanatikusanimádomadecembert