you've got that kind of lovin'

én elmondanám, de valahogy a torkomban ragadnak a szavak vagy ha el is jutnak a nyelvem hegyéig, visszabukfenceznek; bevallanám, hogy mennyire örülök neked és azt is, hogy mióta vigyázol rám, merek sötétben aludni; hogy én szeptember eleje óta ugyanezt érzem, mióta megláttalak; elmesélnék annyi mindent, elvégre van 19 évnyi (és nem is akármilyen 19 év!) mesélni valóm, az a rengeteg teleírt papírfecni, a karcos bakelitlemezek, a szanaszét szakadt harisnyák meg a száll a kakukk fészkére- de már ahogy csak rágondolok, attól is hirtelenjében összetorlódik minden, a szavak karamboloznak és már nem akarok mást, mint csendességet és látni a szemeidet. és valahol azt hiszem, ennyi az egész.