Will you still love me when I've got nothing but my aching soul?

immár én is megtapasztaltam azt az általános igazságot, hogy vizsga előtt 24 órával valami egészen elemi erejű késztetés fogja el az embert arra, hogy kitakarítsa a szobáját. aztán a fürdőt. aztán a konyhát, aztán, hogy rácsodálkozzon mennyire el is van szakadva a cipője, ezért keresztbe-kasul végigutazza a várost cipőnézés apropóján, aztán hogy eszébe jusson, hogy még nem is olvasta eredeti nyelven az egyik kedvenc gyerekkori meséjét ezért nekiálljon azt keresgélni. aztán az is beugrik, hogy szentséges ég, még nem is tudom mi történt a The big bang theory új részében, sem az American Horror Story-ban, sem az Odaátban, a Mesterséges értelem c. filmet meg aztán végképp milyen rég láttam, meg kéne nézni.
long story short; hétfőn szociológia aztán az év maradék két hetére már kikapcsolom az agyamat és vége az olyan alvási szokásaimnak, mint az össze-vissza szédelgés miatti lefekvés 8-kor, ami után felébredek fél egykor és négyig forgolódom, hogy utána megint 11-ig aludjak.

*

nem mellesleg érzelgős énem megvan hatódva a ténytől, hogy az egyik kedvenc személyemmel az életemben egy kerek éve ismerjük egymást aktívan, mármint ami nem az a fajta ismeretség, hogy felismerlek, ha látlak a folyosón, hanem a meghallgatlak és el merek mondani olyanokat is, amiket soha senki másnak - ismeretség. ugyanettől az embertől tanultam meg, hogy hogyan tolerálni másokat igenis fontos és a nárcisztikusság semmire sem megoldás, hogy a törődés mennyi mindent és mindenkit menthet meg, köztük engem is. vele kapcsolatban tanultam meg a saját fogadalmaimat komolyan venni és mostanra már reflexszerűen betartani. szóval azt hiszem, az ő jelenléte nagyon sokat dobott az én akkori leharcolt, láncdohányos, szakításon frissen átesett kis lelkemen és ilyesformán rengeteget jelent nekem az ő támogatása és barátsága a mindennapjaimban.