hogy idén mit csináltam és mit nem, azt nehéz meghatározni, mivel a bő háromnegyedét azzal a meggyőződéssel töltöttem, hogy rábízom magam a kaotikusságra és onnantól kezdve lesz ami lesz, én megadom magam az univerzumnak, békés vagyok és nem csinálok semmit, csak szeretek másokat. hogy én vegytiszta, lemeztelenített energia vagyok, nincs okom és annak nincs okozata, kívül vagyok minden érzelmi körforgáson.
aztán szép lassan megtanultam újra azt, hogy a dolgok bizony nem ilyen egyszerűek és vannak amiket nem lehet megoldani azzal, hogy passzív és megértő maradok minden helyzetben. idén év elején megszakadt az első hosszútávú kapcsolatom, a hosszútávú barátságaimról nem is beszélve, volt szalagavató, volt hó, volt bál, volt érettségi, volt rengeteg kávé meg halálra rémültség, hogy nem megyek át matekból, volt ballagás. aztán lett nyár, lett az a rengeteg fűben-fetrengős átvirrasztott éjszaka, második tetoválás, a pillanat amikor Bence visszajött Spanyolországból és először láttam több, mint egy hónap után, lett egyetem, lett 150 új csoporttárs. és végeredményben lettem én, mint az eddigiekhez hasonlóan zavaros és földtől elrugaszkodott, de boldog személyiség. egy év távolság pont elég ahhoz, hogy ne embereket és eseményeket értékeljek fejben, hanem az ezek által elindított folyamatokat és mindegyikben meglássam a szerencsét. éppen ezért nem haragszom soha senkire. most már jobban elhiszem, hogy a történéseknek vannak okai, ha én nem is fogom fel őket és mellesleg azt is hiszem, hogy ezek az okok és okozatok pozitív irányba tendálnak. talán nem mindig és nem rögtön. de idővel és kiforrva biztosan. végeredményben pedig hinni valamiben akár destruktív, akár nem, de mégiscsak azt jelenti, hogy akkor is kitartasz mellette és bízol benne, ha nem mindig látod azt a rohadt fényt az alagút végén.
egész biztos vagyok benne, hogy 2014-ben is rengetegszer lesz majd, amikor nem hogy fényt nem látok majd semmilyen alagútnak a semmilyen végén, de minden vágyam lesz a bőrt lenyúzni magamról vagy akár másról és majd leírom ezerszer meg egyszer, hogy pray to God I think of a kind thing to say, but I don't think I can, so fuck you anyway. de abban is biztos vagyok, hogy továbbra is minden sejtem és minden csontom hisz majd a produktivitásban, a jóságban, minden utópisztikus forradalmi bolondságomban, a saját magamba vetett bizalom erejében és úgy általában véve mindenben ami nap mint nap nem hagy kihűlni. szóval várom 2014-et sok szeretettel és kíváncsisággal, mert erről a két dologról nem fogok tudni sohasem leszokni.
