valahogy érzem én a késztetést, hogy össze kéne foglalni meg tanulságokat levonni, mint ahogy mindig teszem, ha valami fordulópont következik be, de az ujjaim hiába köröznek a billentyűzet felett ez alatt a pár perc alatt is, a szavak nem állnak össze. a december még csak most kezd félig-meddig kikopni az idegeimből, pedig már több, mint egy hete levizsgáztam mindenből és hétfőtől megint szorgalmi időszak, én viszont eddig nem igazán fogtam fel, ahogyan a tél közeledő végét sem. alig néhány szempillantásnyival ezelőtt még december volt és nekem folyamatosan a california dreamin' ment a fejemben a the hills have eyes-ból, folyamatosan tamást meg boriszt nyúztam, hogy most mit csináljak, most mit csináljak, napi háromszor gondoltam meg magam mindenben, szilveszterkor roxi a nyakamba vetette magát, hogy hiányoztam neki és én akkor jöttem rá, hogy igen, ők is hiányoztak nekem, linguistics-ből a tulajdon jegyzeteimet is alig bírtam kiolvasni mikor még naiv jóhiszeműséggel úgy gondoltam, hogy ó hát megcsinálom ezt én még 2013 végéig - természetesen nem tettem - és úgy egészében véve minden keveredett meg kavarodott.
és azóta? azóta már nem megy a the hills have eyes zenéje sem a fejemben, sem a lejátszási listán, nem molesztálok senkit sem tanácsokért, sőt, már semmi baj sincsen. a jegyzeteimet máig nem tudom kiolvasni, de úgy néz ki, így is túl lehet élni. minden amit szerettem volna másfél hónappal ezelőtt, itt van a két kezemben és bár még most sem értem, hogy lehet az, tudom, hogy olyan kincset kaptam ezáltal, amit egész életemben szeretnék megőrizni. és bár hiába megrögzött szokásom minden eseménynél felidézni azt, hogy egy évvel, vagy más egységnyi idővel azelőtt mi történt, hogy merre és milyen is voltam, most valamiért nincs igényem rá; nem tudom összehasonlítani semmivel a jelenlegi életemet aminek ugyanilyen jelentősége lett volna, mint ennek, ami ennyire tiszta és a maga tisztaságában tartja bennem a lelket. azok a bizonyos szavak és mondatfoszlányok felperzselnek minden kétséget és fájdalmat, hát életemben először nem érdekel mi volt, és nem félek attól, ami lesz vagy lehet még ezután.
