indokolatlan vonzalmat kezdtem nemrégiben hirtelen érezni, a letisztult, minimal stílusú dolgok iránt, szóval a szobámat is megpróbálom e szerint variálni. mindeközben pedig nem vonni párhuzamot aközött, hogy mivel az ilyen dolgok nem szoktak általában véletlenül történni, talán ez annak a vizuális lecsapódása, hogy az érzelmi kilengéseimet is meglehetősen leredukáltam. ezen kívül más ízlésbéli dolgaim is eléggé radikálisan megváltoztak, amit az érzékeim már meg sem próbálnak követni. úgyhogy, mivel nem negatív változásokról van szó, hagyom magamon átrohanni az egészet, aztán leszek, aki leszek, vagy aki akarok lenni, majd kiderül, aztán lesz itt móka, meg izgalom, meg kacarászás. a cinizmus természetesen nem az élethelyzetemnek szól, nyilván nagyon is érdekel, hogy mi lesz a környezetemmel, és velem, csak nem gondolom azt, hogy a személyiség(vissza)fejlődésem rajtam kívül akárkit is meglepne.

*

kis kezemben a bécsi út papírjai, szert tettem összecsukható esernyőre - alapból az olyanokra esküszöm, amikkel embereket lehet hátba szúrni, de lévén azok nem hajtogathatóak, a táskámba sem férnek bele - úgyhogy voltaképpen már csak annyi dolgom van, hogy kitaláljam, mi a közös metszete a "szendvicsek, amiket megeszek" és a "szendvicsek, amiket nem nyúlnak le a többiek is" halmazoknak. holnap levizsgázom reneszánsz művészettörténetből, illetve a magyar animációs film irányzataiból, lévén egyik sem hangzik túl ijesztően, és érdekelnek is, bízom benne, hogy többszöri átolvasás, és kellő vizuális érzék mellett nem esek túl nagy lendülettel orra.

*

vasárnap felmentünk nórához, hogy befessük flóra haját, de miután nórának sehogy nem jött le a kezéről a sötétbarna festék, megegyeztünk annyiban, hogy a gettó-énje kezdi átvenni a teste felett az irányítást. ennek örömére rákerestünk, hogy gettós nevek, és találtunk egy ghetto name generator névre hallgató csodát, amit még mindig nem dolgoztam fel teljesen.