nos, hát igen, éppen azért nem merek gyakorlatilag semmit sem dokumentálni mostanában, mert ami az érzéseim fő tengelyét adná, az néhány naponta fordul és változik, és ez igazából nagyon vacak érzés. mert minden alkalommal, mikor már éppen hagynám magam beleolvadni ebbe az egészbe, jön valami, amitől mindent akarok, csak egybeolvadni nem, és leginkább hidegrázásos menekülhetnékem van.
legutóbb egészen rekord ideig kitartott az, hogy ne legyen semmiféle kételyem, és amint betöltöttük a fél évet, úgy éreztem, hogy ilyen még nem volt, szépen félreteszek mindent, ami aggasztana. már majdnem -jónak, minek tagadjuk, igazából teljesen - beleéltem magam. valószínűleg érezhető, hogy azóta mennyire vagyok nyugodt és mennyit érzek ebből megvalósultnak, de ha írásban nem is jön át, akkor legyen elég annyi, hogy jéggé válik a billentyűzet, ahogyan ezt írom.