.

tegnapelőtt tehát elmeséltem a saját magamban lezajló mentális folyamatok fokozatait. mint említettem,hétköznapi körülmények között a legmagasabbak közé tartozik a másikkal alvás,aztán a saját magánterületemnek számító szoba és lakás bemutatása,majd a nonplus ultra; hogy én hagyjak valakit a tulajdon szobámban aludni. sohasem értem el ezt a lépcsőfokot. soha. tegnapig.
...és azóta ülök,és annyira...megbabonázva érzem magam,igen,azt hiszem ez a jó szó rá. cseppet sem érzem,hogy megsértették volna a személyes szférámat. nem érzem azt az ürességet,amit a kiscsikó érezhet,mikor először adnak rá nyerget,nem érzem magam se betörve,se megtörve. csak azt tudom,hogy kezdem nagyon szeretni a barátomat,mert senki mellett nem érzem ezt a természetességet és ez valamit áthangolt bennem az elmúlt hetekben. valamit,ami kivételesen arrogancia nélkül,ténylegesen szereti saját magát és sokkal jobban tudja dekódolni mind a tudatalattijának mind a valóságos igényeinek a jelzéseit. egy-két hónapja még olyan érzés volt,mintha sasha,elválasztott majd nagy sokára megtalált sziámi ikrem,akkoriban járni tanított volna; aztán szép lassan,bíztatva engedett önállóan boldogulni. és éppen mire megtettem az első pár helyes lépést,jött razor,most pedig együtt vagyunk,és én úgy örülök.
tegnap próbáltuk kitalálni,hogy milyen filmet kellene nézni. abban megegyeztünk,hogy valami pszichésdrámáshorror kéne,szóval a texasi láncfűrészes mészárlás 3-at kihúztuk az opciók közül,és maradtunk a fekete víz-nél,amit én amúgy nagyon szerettem egy időben a zenéje miatt,és minimum kéthetente megnéztem,mostanra pedig szembesültem vele,hogy alig emlékszem a végkifejletre. a legdurvább az egészben az volt,hogy az egyik macskám,akiről tudni kell,hogy bárki jön,fújni kezd majd nem látjuk másnap reggelig,úgy elbújik,odajött hozzánk nézni teljes érdeklődéssel. sőt még razort is üdvözölte,szóval úgy döntöttem,megbízom az emberismeretében. reggel pedig kelt velem,mármint nem a cica,hanem razor,én csináltam neki kávét,ő kisegített öngyújtó téren,mert ez nekem köztudatottan egy állandó jellegű hiányosságom,aztán bekísért iskolába. lehet örülni elképesztően szokatlan és giccses boldogságomnak : )





igazából jelenléktelen információnak van álcázva,de csak hogy ne tűnjek felszínesnek; június 1-én megyek esküvőre,és a vőlegény húgaként fogalmam sincs mit kéne produkálnom. illetve tudom,de nem tudom mennyi van ennek a halmaznak és annak a metszetében amit meg is fogok tenni. lényeg a lényeg,olyan vendzdéjfrájdéjeddemsz-es ruhám van rá kölcsönkérve,de tényleg teljesen ugyanolyan,hogy azt hiszem még két hétre való szórakoznivalót fog ez adni a többieknek.