2012. május 19., szombat

.

prrr 


jellemző egyébként,kéthetente egyszer fejtem ki hosszasabban ars poeticám/önbecsülésem/elveim kalandjait/kialakulásának történetét,és azt bezzeg muszáj rögtön lehúzni,mikor olyan klisésen kisaranyos szövegek vannak a lap tetején,mint például ez is. annyira jellemző.

a vodka amúgy meg mégiscsak vodka.
úgyhogy amíg koffeint viszek be a szervezetembe kompenzálásképpen,inkább dokumentálok most,mert éjszaka nem tudom mikor fogok hazaérni,és nem szeretem mikor kimaradnak napok.  szóval,péntekenként a nyolc óra tudatában annyira leharcoltak szoktunk lenni,hogy valaki egészenbiztosan elkezdi azt repedtfazék hangon,hogy frájdéj,frájdéj. nos ezen a pénteken mi voltunk a sorosak,és nem tett jót a torkomnak,ami egész héten kapart és fájt is néha. nem tudtam eldönteni,hogy allergiától,meghűléstől e,esetleg a chesterfield-et nem bírják e hosszútávon az én hamvas és ártatlan kis légútjaim, mindenesetre mindhárom eshetőségnek elébe vágtunk,és ezen a héten (na jó,de négy teljes napig igen)  olyan hévvel éltem egészségeséletmódot,hogy az valami csoda. érdekes módon mégis a tegnapi/mai éjszakázás és szurdi féle házibuliból magamhoz térve éreztem bármiféle változást és azóta remekül funkcionálok. olyannyira,hogy délután kimentem szőregre katiékhoz,utána be a többiekhez,ahol nóra szivárványszínű sütit hozott nekünk.
szivárványszínűt.
úgy bizony.


holnap pedig azt hiszem megtudok valamit amit nem akarnék,de muszáj.