a szervezetemben működő elmegyógyintézet kissé lecsendesedett. tegnap éjszaka találkoztunk,megbeszéltük,végre konkrét válaszokat is kaptam (érdekfeszítve és kíváncsian várom megvalósul e,és ha igen,akkor hogyan,de legalább van kézzelfogható hivatkozásom),úgyhogy most megnyugodtam. kért,hogy addig se legyek rosszkedvű vagy ideges,mert csak engem szeret és belátható időn belül a maradék gond is eltűnik majd. minden szava olyan volt,és olyan is mint egy altatódal hangjai.
nagyon régóta nem énekeltek nekem altatódalt.
"Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyűket.
>Alszik? Jó! Az érverés rendben van? Helyes! <
Megtapintom a fejét. Lassan egy vágást teszek a tarkótól a fültőig. A közönség lélegzetét visszafojtva figyel. Látcsövek merednek felém. A vérzést elállítom. Lefejtem a bőrt és izmokat egy fél tenyérnyire.
>A csonthártyához raspatoriumot!<
A csontnál vagyok.
>Kérem a vésőt!<
Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket. Az agyhártyánál vagyok már. Óvatosan keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel behatolok az egyik hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom — és kiszedem az időt. Egyszerűen kikanalazom az emberi bánat darázsfészkét."
annyira szeretlek
ma jött sasha szegedre,elkísértem a fizikatanszékre beíratkozni
