annyira nagyon régen mondtam ki még azt is,hogy "szükségem van rád" és eddig még sohasem azt,hogy "szükségem lett volna rád". eleve telefonálni sem akartam volna. bencére rábíztam egy üzenetet és annyi,nem terveztem se hisztit,se játszmát - a baj csak annyi,hogy én menthetetlenül igényelem mindig,minden helyzetben,hogy tiszta vizet önthessek a pohárba és nem bírok helyzeteket sem időre,sem másra,sem akármilyen folyamatra bízni. úgyhogy csak felhívtam és megkérdeztem,mégis minek köszönhetem ezt az ignorálást,mire azt a választ kaptam,hogy nem akar összezavarni. hát köszi. értem én miről beszél,csak akkor is keserű az,ha valaki miatt kockára teszed mindenedet és mikor veszni látszik minden,akkor sem hibáztatod,egyszerűen csak egy ölelést várnál tőle,és szándékosan rád se néz. értem a jó szándékot. értem,hogy...de akkor is. sohasem tudtam jól felismerni azt,ha távolról vigyáznak rám.


tegnap beszéltem fricivel. igazából akkor realizálódott bennem,hogy iszonyúan fájnak dolgok,és igazából ha ma a maradék kívánt emberi interakció híján bence és csizek sem törődött volna velem,azt hiszem erősen tendálnék afelé,hogy kisétáljak a saját ablakomon.