2013. január 7., hétfő
nincsen varázspálcám mivel bármit eltüntethetek és annyi minden van jelen,mit megszüntetni nem lehet
arra volnék én többek között igazán kíváncsi,hogy miért vagyok minden alkalommal irtóztatóan lámpalázas,mikor érzem,hogy kezdek megszeretni valakit. akkor is,ha kölcsönös - akkor is érzem,hogy egyik oldalról melenget a mellkasomba éppen befészkelődő,új életet kapott érzés még gyakorolva a pihegést,a másik oldalról pedig beleborzongok a gondolatba is,hogy talán túlidealizálom az egészet és egy a pihegés el lesz fojtva,egy óvatlan vagy akár szándékos mozdulattal elvágják a még zsenge torkát és a vér úgyis megint az én mellkasomban fog felgyülemleni és megalvadni,mert én vagyok az egyetlen idióta,aki hagyja.