and I'm hearin' what you sayin' but I just can't make a sound

szétesőben van, meg nem is; összetartja is még a kávé meg az a maradék szeretet -van vagy, hogy megszoktuk, hogy szeretjük egymást- meg nem is; ősz van már, meg még nem is; az egész keveredett-kavarodott, míg én csak állok és szokás szerint próbálom átvészelni azt, ahogy újra és újra darabokra hullik a magánuniverzumom míg a darabjai össze nem rakják magukat egy teljesen ismeretlen formációba.

szeretem az őszt. megnyugtat és segít meghatározni magamat a teljes zűrzavar közepén is, szeretem a színeit és az egyre csípősebb levegőt ami leáramlik reggelente a tüdőmig és vissza. ilyenkor sokkal könnyebb körbenézni és meglátni, hogy akármilyen sok dolgot vesztettem el és akármennyire is fájtak, legalább ugyanannyit adott a kezembe, illetve mellém a Káosz, a gondviselés, a Karma vagy mindenki hívja úgy, ahogy neki jól esik, nekem csak káosz marad. rengeteg értéket rakott le szépen mellém az én keskeny, elbénázott, kacskaringós utamra, amin sokszor elesek a saját lábamban is de azért kifejezetten otthonos, nekem pedig nem szabad szem elől tévesztenem azokat amikért-akikért felelőssé váltam.

a hétfői beiratkozást követően már hivatalosan is egyetemista vagyok és még nem igazán sikerült feldolgoznom azoknak az iratoknak a mennyiségét, ami ezzel együtt a nyakamba szakadt, ahogyan azt a pillanatot sem, amikor először ültem a legnagyobb teremben és hallgattam az eligazítást arról, hogy ez mennyire más lesz mint a gimnázium volt. nagyon fáradt volt aznap a fény és inkább csak csiklandozta a felhők mögül az ablaküveget minthogy igazán besütött volna, de azért bejutott és visszaverődött 131 szempárból, én pedig ültem és remegtem a tudat valószínűtlenségtől, hogy hónapokkal ezelőtt még azt sem tudtam, átmegyek e majd matekból, hogy féltem az érettségitől, hogy hiányzott az osztályom és az utolsó egy hétben kb. minden nap elsírtam magam a feszültségtől. hétfőn pedig elsőízben láttam azt, hogy a dolgok attól függetlenül tényleg mennek tovább és nem történt semmi végzetes, visszavonhatatlan katasztrófa, amit persze az eszemmel eddig is felfogtam, de érzelmileg most ért el hozzám mindennek a profitja.

amúgy meg ha egy lamantin lennék, egyszer tökre szeretném, hogy legurítsanak az erdőben egy dombról bedrogozott fiatalok. napok óta ezen tűnődöm.