...és elmondanám olyan szívesen, hogy mennyire szerettem, amikor barátok voltunk és tudtam, hogy van, aki örül a létezésemnek, aki számít rám és akire számíthatok
elmondanám, hogy milyen nagyon megijedtem, amikor éreztem, hogy eltávolodsz és milyen elbaltázott kísérleteket tettem rá, hogy megpróbáljam visszahozni, amink volt, amikor még azt is meghallottad, ha csak gondoltam rád és nem kellett a figyelmedért könyörögni meg játszmázni felesleges köröket lejárva
elmondanám akkor már azt is, hogy mennyire haragudtam rád, amikor nem éreztem, hogy neked ez bármit is számítana és mennyire fájt belátni egy idő után, hogy itt és most ezen már nem lehet változtatni
elmondanám, de igazándiból az a legszomorúbb, hogy már ennyi energiát sincsen kedvem belefektetni.
