all my heart it breaks every step that i take

miután eleget tűnődtem feleslegesen azon, hogy gépelt sorok esetében mégis mennyire komolyan vehetetlen a szívem egyik legkedvesebb idézet-csücske, a manuscripts don't burn, végül arra jutottam, hogy a forrása, a Mester és Margarita már másfél éve tartja bennem minden áldott nap az eszméletet, szóval igen kevéssé izgat a irónia-faktora. azt, hogy könyvek iránt igenis lehet ugyanolyan elmélyült szeretetet és tiszteletet érezni, mint személyekkel kapcsolatban, Bulgakov könyve mutatta meg igazán és ha belegondolok, tényleg nem elhanyagolható mennyiségű az a boldogság ,optimizmus és önirónia amit belőle megtanultam. arról nem is beszélve, hogy egy éve, mikor elköltöztem itthonról és amúgy is az összeomlás szélén állt minden, a gyűrűm mellett a Mester és Margarita volt az, ami nélkül nem voltam képes lefeküdni és elaludni, legalábbis anélkül, hogy sírva ébrednék fel.

a másik, ami minden szégyenre okot adóan későn kopogtatott be a tudatomon, az az, hogy ha van ember, aki már látta amikor kimutatom a fogam fehérjét és minden békepártiságom ellenére tudok akasztanivalóan szemétláda is lenni és még mindig ugyanolyan lelkiismeretesen törődik velem, az Flóra. ezt én így, gyakorlati ismeretségünk 3. évében ismertem fel csak úgy igazán, ami természetesen engem minősít, de így is boldog vagyok a gondolattól. nem hiszem, hogy ne volna ember, aki ne szeretné, ha teljesen elfogadnák, minden fogyatékosságával és cinizmusával is. én boldog vagyok, hogy kettőnk közül legalább Flórában megvan a lelkierő ahhoz, hogy megkérdőjelezhetetlenül toleráns legyen és ez nem egy pótolható tényező, az én életemben legalábbis biztosan nem.

a tél első szakasza - tekintve, hogy a másodikban általában már naponta kapok tüdőgyulladást és minden évben eljön az a perc is, amikor késztetést érzek a végrendeletem megírására - nekem a feltétel nélküli boldogságról szól. arról, hogy ne féljek naivnak lenni, hinni bármiben ami jólesik, hogy félretegyek minden sérülést és belőlük fakadó felesleges szkepticizmust. télen visszaavanzsálok a gyermeki énemhez és olyankor nem vagyok kiszolgáltatott, nem bánthat semmi ezekért. télen itthon vagyok a világban és minden újévbe ezzel az érzéssel sodródok át. és szeretem.