kevés élményszerűbb van, mint szétharapdált vállal és nyakkal, mezítláb egyensúlyozni haza, a talpam alatt homokkal és némi tábortűztől maradt hamuval, a tüdőmben friss levegővel amit gyengéden lökdös rohamokban a nevethetnék, míg a halántékomban az a gondolat dobol, hogy a kezét kezembe adó embernek "Velence hangulata" van.
