Let me guess, you're here to hate, well you can stand in the autograph line and wait

tehát a lényeg; szeretet túltengésem van, nagyjából mindenki iránt és igen komoly erőfeszítésembe telik, hogy ne ugorjak az összes barátom nyakába, illetve ne puszilgassam őket össze-vissza. megint szeretem az életemet, méghozzá nagyon és mikor valaki elsütötte nekem azt az internetes frázist, hogy "ha valaki a hátad mögött beszél, az csak annyit jelent, hogy egy lépéssel előtte vagy", a helyére zökkent, hogy végeredményben tényleg miért is kéne nekem elviselnem ilyeneket. körül-belül semmiért, ahhoz képest az elmúlt pár hónap másról sem szólt. én nem tehetek róla, ha valaki nem elégedett magával és nem tud olyan lenni, amilyen akarna - nem csak velem szemben, hanem általában véve. sajnálom, ha valaki fantáziavilágban él és összehasonlítva a valódi életével, csalódnia kell. ez tényleg szomorú. de attól még nem nekem kell rosszul éreznem magam azért, amiért én életképes vagyok, és tudok önmagammal -egészséges szintig- elégedetten létezni. és minden egyes nem építő jellegű, hanem mentegetőző, trágár, defenzív kritika ezt erősíti, különösen visszamenőleg.
aki tud, az csinálja, aki nem, az ócsárol. nagyjából ilyen egyszerűen vannak leosztva a szerepek mindig az emberek között.

*

- hallotta már mindenki, ahogyan én is milliószor, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. úgyhogy most sürgősen visszaugrok a pozitív gondolatok-vágányra -

*

vissza az első paragrafus elejére, a szeretet túltengéshez; tegnapelőtt még voltam SZIN-en, tegnap pedig megpróbáltuk, hogy na vajon tud e a mi társaságunk lányrészlege "csajos bulit" tartani. amennyiben a "csajos buli" fogalmába belefér az, hogy diktátorokról neveztük el a koktélokat és kitárgyaltuk Raszputyin szexuális pályafutását, akkor a küldetés sikeresként könyvelhető el. előző nap még a fesztiválon, Tomi megmentette az életemet, illetve megnéztük a lelkizős-teázós sátrat (én nem tudtam, hogy volt eddig is ilyen SZIN-en, abszolút szintet lépett a hitem az emberiségben). úgyhogy hála nekik, holnaptól teljes testi és lelki épséggel (egy még mindig fájó vádlit leszámítva) kezdhetek neki a második egyetemi évemnek.