amellett, hogy József Attila közel egész életművét imádom, a Tiszta szívvel sohasem volt nekem egy különösebben katartikus darab. nyilván tisztában voltam az ikonikusságával, meg az irodalomtörténeti fontosságával, de sohasem éreztem azt a lelkes-dacosságot benne, ami ezzel a hanggal viszont tökéletesen kifejező számomra. szóval, most itt repes egymagában, az én kis, amúgy minden nemzeti érzést nélkülöző szívem, hogy vannak ilyen kaliberű magyar produkciók a Kispál után, és a Quimby mellett is.
ez amúgy nem vicc, eddig annyira jellegtelen volt nekem a "hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg" sor, ráadásul mindenki úgy olvassa fel, hogy süt belőle az agresszió, ez a váll rángatós, akkor-az-anyját-mindenkinek hanglejtés meg annyiradenagyon jó
kezdek -tisztességes, fogyasztói társadalomban felnőtt emberhez méltóan, aki már októbertől hozzászokott a csokimikulások látványához -ráhangolódni a szokásos, téli/karácsonyi mizériámra, miszerint nem idegesítem fel magam semmin, és az időnként lehányni való elviselhetetlen jellemvonásaimat is szabadságolom. mondjuk, idén nem tudom, mennyire leszek erre képes, az elmúlt fél évem masszívan, abban a tudatállapotban telt, amikor okot kapván bárkit gyomorszájba szúrnál, és utána az együttérzés, vagy a bűntudat leghalványabb szikrája sem pattanna fel az agyadban. de a jó hír, hogy ez végül is egyik adódó szituációban sem következett be, szóval van még remény rá, hogy a lelkem legmélyén valahol aranyos vagyok, és nem annyira Raszkolnyikov, mint ahányszor ezt én megkaptam. a lényeg, hogy én igyekszem, a karácsonyi hangulatba kerülés amúgy meg mindenen segít, pláne a konstans süti illattal.
egyébként pedig még mindig megvan az a mentőövem, hogy alapvetően nem vagyok sem rosszindulatú, sem érzéketlen, egyedül külső hatások tudnak hasonlót kihozni belőlem, míg ha valaki alapjában véve önző, és intrikus, és ezt próbálja külsőleg cukisággal palástolni, az szerintem sokkal rosszabb verzió. nem bírom sem a gyáva, sem a -pláne bután -számító embereket, úgyhogy inkább megyek is, és tovább szurkálom ezeket a szegfűszegeket a narancsokba, hogy elfelejtsem, mennyi van mégis belőlük körülöttem. nem, nem a narancsokból.
